Tasilhumpo kolostor

Tasilhunpo kolostor
A kolostor bejárata བཀྲ་ཤིས་ལྷུན་པོ
A kolostor bejárata
བཀྲ་ཤིས་ལྷུན་པོ
TelepülésSigace, Tibet
Ország Kína
Vallásbuddhizmus
Irányzatgelugpa
Védőszentpancsen láma
Építési adatok
Típuskolostor
Építés kezdete1447
Építés befejezése1447
Építtető1. dalai láma
Elhelyezkedése
Tasilhunpo kolostor (Kína)
Tasilhunpo kolostor
Tasilhunpo kolostor
Pozíció Kína térképén
é. sz. 29° 16′ 03″, k. h. 88° 52′ 52″Koordináták: é. sz. 29° 16′ 03″, k. h. 88° 52′ 52″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Tasilhunpo kolostor témájú médiaállományokat.

A Tasilhunpo kolostor (tibeti: བཀྲ་ཤིས་ལྷུན་པོ་, wylie: bkra shis lhun po, kínai: 扎什倫布寺, pinjin: Csa-si-lun-pu szi) történelmi és kulturális jelentőségű tibeti buddhista kolostor Sigace városban (Tibet második legnagyobb települése), amelyet 1447-ben alapított az 1. dalai láma, Gedun Trupa,[1] A kolostort kifosztották, amikor 1791-ben a Gorkha királyság megszállta Tibetet és elfoglalta Sigace városát. Egy kínai és tibeti egyesített sereg végül sikeresen elűzte a betolakodókat, egészen Katmandu külvárosáig.[2] A békeszerződésbe foglaltak szerint a gurkáknak öt évente sarcot kellett fizetniük, és minden elkobzott tárgyat vissza kellett szolgáltatniuk a Tasilhunpo kolostor számára.[3]

A kolostor hagyományosan a soron következő pancsen láma (más néven „Tasi”) reinkarnációjának a székhelye. Ez a tulku vonal a gelug hagyomány második legfontosabb pozíciója a tibeti buddhizmuson belül. of Tibetan Buddhism. A pancsen láma három kisebb körzet fölött gyakorolt világi hatalmat, jóllehet Sigace városa nem tartozott ezek közé, amelyet egy Lhászában kinevezett dzongpön (prefectus) irányított.[4]

A város központjában található hegy tetejére épült kolostor teljes tibeti nevének jelentése „minden vagyon és boldogság ide gyűlt” vagy „dicsőség halom”. Samuel Turner, brit felfedező tiszt, a Kelet-indiai Társasággal látogatott el a kolostorba a 18. században, a következőképpen jellemezte:

„Amennyiben bármilyen külső körülménynek emelni kéne a palota csodás szépségét, semmi sem díszíthetné úgy számtalan aranyozott előtetőit és tornyait, mint a közvetlenül szemközti oldalon teljes pompájában felkelő nap. Varázslatos és tündöklő látványt nyújtott, a hatása egészen varázslatos volt, és olyan benyomást tett rám, amelyet az idő vas foga sem fog tudni eltüntetni az emlékezetemből.[5]

A falon kívül a zarándokok körbe szokták járni a kolostort a szent ösvényen (lingkhor). Annak ellenére, hogy az épületek többségét elpusztították a kulturális forradalom idején, ezek főleg a 4000 szerzetes lakhelyéül szolgáló épületek voltak[6][7] és a kolostor maga nem sérült olyan mértékben, mint más vallásos építmények Tibetben, ugyanis a pancsen láma székhelye kínai ellenőrzésű területen maradt. 1966-ban azonban a vörös gárdisták vezette szoborrongálások, kézirat-égetések során felnyitották a pancsen lámák 5-9. századi relikviáit őrző sztúpákat, és bedobálták azokat a folyóba. Néhányat sikerült megmentenie a helyieknek, és 1985-ben a 10. pancsen láma, Csökji Gyalcen új sztúpa építésébe kezdett, hogy ott helyezhesse el elődei ereklyéit. 1989. január 22-én adták át az építményt, hat nappal az 51 éves, magas rangú láma halála előtt.[8]

  1. Chö Yang: The Voice of Tibetan Religion and Culture. (1991) Year of Tibet Edition, p.79. Gangchen Kyishong, Dharmasala, H.P., India.
  2. Chapman, Spencer F. (1940). Lhasa: The Holy City, p. 128. Readers Union Ltd., London.
  3. Richardson (1984), p. 69.
  4. Chapman (1940), p. 141.
  5. Captain Samuel Turner, 'Embassy to the Court of the Teshu Lama,' p. 230. In: Das (1802). Reprint: (1988), p. 45, n.
  6. Dowman (1988), p. 273
  7. Chapman (1940), p. 140.
  8. Sun (2008), pp. 84-85.

© MMXXIII Rich X Search. We shall prevail. All rights reserved. Rich X Search